Melyek a GVH-val való együttműködés lehetséges előnyei?

Vállalkozásának lehetősége van a Gazdasági Versenyhivatallal (GVH-val) való együttműködésre, melynek formáit és előnyeit az határozza meg, hogy e kooperációra a versenyfelügyeleti eljárás megindítása előtt vagy azt követően kerül sor.

1. Versenyfelügyeleti eljárás megindulása előtt

Ha még nem indult eljárás, vállalkozásának az alábbi lehetőségei vannak a GVH-val való együttműködésre:

• egyrészt engedékenységi kérelmet nyújthat be kartell, illetve vételi vagy eladási árak rögzítésére irányuló, kartellnek nem minősülő megállapodás esetén,
• másrészt a prenotifikációs eljárásban tájékoztatást kérhet az elhatározott fúzióval kapcsolatban.

Mit nyerhet egy vállalkozás az egyes együttműködésekkel?

Az alábbi áttekinthető táblázat szemlélteti, a versenyfelügyeleti eljárás megindítását megelőző együttműködési lehetőségeket, és az elérhető előnyöket:

2. A versenyfelügyeleti eljárás megindulása után

Amennyiben a versenyfelügyeleti eljárás már megindult, az alábbi lehetőségei vannak a GVH-val való együttműködésre:

• a vállalkozás engedékenységi kérelmet nyújthat be (bírság mellőzése vagy csökkentése érdekében), amit érdemes a kérelem pozitív elbírálása érdekében az eljárás minél korábbi szakaszában benyújtani (praktikusan a rajtaütés után).
• A vállalkozások élhetnek a kötelezettségvállalási nyilatkozat benyújtásának lehetőségével, mely esetben nem kerül sor a jogsértés, illetve annak hiánya megállapítására, továbbá bírság kiszabására sem.
• Az antitröszt eljárásokban eljárás alá vont vállalkozások egyezségi eljárásban vehetnek részt, mely a kiszabott bírságösszeg csökkentését eredményezheti.
• Az érdemi megfelelési erőfeszítés bizonyítását, illetve
• a jogszabályi kötelezettségen túlmutató együttműködést,
• valamint a tevőleges jóvátételt az eljáró versenytanács szintén enyhítő körülményként veheti figyelembe a bírság kiszabásánál.

 Mit nyerhet egy vállalkozás az egyes együttműködésekkel?

Az alábbi összefoglaló táblázat az együttműködési formák esetén szemlélteti a GVH részére benyújtandó nyilatkozatok/bizonyítékok körét:

Mit tehet kívülállóként?

A kartellre vagy más versenyjogsértésre utaló jeleket, bizonyítékokat a GVH-hoz eljuttatva a panasszal élők, bejelentők nagyban segíthetik a hivatal fellépését. A GVH-nak megvannak az eszközei a kartell, illetve a hatáskörébe tartozó más versenyjogsértések felszámolására, bírságot vethet ki, vagy más szankciókat alkalmazhat, ezáltal megnyílik az út a kártérítési igények érvényesítése előtt is. Amennyiben a versenyzők összejátszásának gyanúja felmerül, jelezhetik ezt, illetve információt kérhetnek a versenyhivataltól.

Gyanú esetén a vevők maguk is felléphetnek a versenykorlátozó megállapodásokkal, kartellekkel szemben, reagálhatnak a tisztességtelen ajánlatra, ezzel alacsonyabb árakat érhetnek el. Amennyiben egy versenytárgyalás során merül fel a kartell gyanúja, hirdethetnek új eljárást, melyen a kartellből kimaradt beszállítókat is pályázat beadására ösztönözhetik. Lehetőség van arra is, hogy aki a kartell működése által sérelmet vagy kárt szenvedett, bíróság előtt érvényesítse kártérítési igényét. A versenyjogi szabályokba ütköző szerződések semmisnek minősülnek, polgári perben tehát kikényszeríthetők ennek jogkövetkezményei is.

Mit tehet érintettként?

A GVH – az Európai Bizottsághoz és más országok versenyhatóságaihoz hasonlóan – a különféle versenykorlátozó megállapodások feltárása és visszaszorítása érdekében engedékenységi politikát alkalmaz. Ennek lényege, hogy ha a versenykorlátozó megállapodásban résztvevő vállalkozás együttműködik a hatósággal, a kiszabható büntetés egy része, vagy akár annak teljes összege elengedhető. Az adható engedményt a versenytörvény szigorúan szabályozza.

Az engedékenység szó hallatán sokak arra gondolhatnak, hogy a GVH megbocsát a bűnbánóknak, ez azonban tévedés. A versenyhivatal a bírság elengedésével nem méltányosságot vagy kegyelmet gyakorol. Az engedékenységi politika célja a megállapodásokra jellemző hallgatás megtörése azáltal, hogy a résztvevőket érdekeltté teszi az együttműködésben a hatósággal. A GVH küldetése a jogsértések minél szélesebb körű feltárása, visszaszorítása és szankcionálása – az engedékenység pedig ennek egyik leghatékonyabb eszköze.

Engedékenységi politika

A bírság teljes elengedése

Egy kartellben illetve vételi vagy eladási árak rögzítésére irányuló, kartellnek nem minősülő megállapodásban résztvevő vállalkozás akkor folyamodhat a bírságösszeg teljes elengedéséért, ha elsőként szolgáltat olyan érdemi információkat a GVH számára még ismeretlen megállapodásról , amelyek alapján a hivatal vizsgálatot tud indítani. A bírság teljes összege akkor is elengedhető, ha a kartellben illetve vételi vagy eladási árak rögzítésére irányuló, kartellnek nem minősülő megállapodásban résztvevő vállalkozás egy már megindított eljárásban elsőként hoz a GVH tudomására a jogsértés megállapítása szempontjából döntő fontosságú bizonyítékokat és információkat, feltéve, hogy a benyújtás időpontjában a GVH még nem rendelkezett a jogsértés bizonyításához elegendő információval. Az első bejelentő a versenyjogi felelősségre vonáson túl az esetleges büntetőjogi szankcióktól is mentesül.

A bírság csökkentése

Bírságcsökkentésben akkor részesülhet egy kartellben illetve vételi vagy eladási árak rögzítésére irányuló, kartellnek nem minősülő megállapodásban résztvevő vállalkozás, ha ugyan nem elsőként bocsát döntő fontosságú bizonyítékokat a GVH rendelkezésére, de olyan információkkal szolgál, melyek egyértelműen többletértékűek a már a GVH birtokában lévő bizonyítékokhoz képest. Ez a gyakorlatban alapvetően olyan – lehetőleg a jogsértéssel egyidejűleg keletkezett – írásos, bizonyító erejű dokumentumokat jelent, amelyek segítségével a tényállás lényegesen jobban tárható fel. Amennyiben a benyújtott bizonyítékok megfelelnek e feltételnek, a versenykorlátozó megállapodás leleplezését követően a GVH-t elsőként érdemi információkhoz juttató vállalkozás számára a bírságcsökkentés mértéke 30-50 százalék, a második vállalkozás esetén 20-30 százalék, a további vállalkozások esetén pedig legfeljebb 20 százalék.

Informátori díj

Az engedékenységi politikához hasonlóan az informátori díj az egyik leghatékonyabb eszköz a kőkemény kartellek feltárására, megszüntetésére, ez a „kedvezmény” ugyanakkor nem a vállalkozásnak, hanem az információt szolgáltató magánszemélyeknek járhat.

Mivel a kőkemény kartelleket gyakran titkosan hozzák létre és működésük alatt is törekszenek a titokban tartásukra, nehéz felderíteni őket. Így tekintettel a kartellek rendkívül káros társadalmi és gazdasági hatásaira, és a nehéz felderíthetőségre, valamint a kartelleket feltárók (pl. alkalmazottak, üzletfelek) sok esetben a kartellezők esetleges retorziója miatt vállalt anyagi kockázatára, indokolt azon személyeket (informátorokat) díjban, ellentételezésben részesíteni, akik a kőkemény kartellek felfedéséhez és felderítéséhez nélkülözhetetlen információt szolgáltatnak. Az informátoroknak járó díjat tehát amolyan nyomravezetői díjnak tekinthetjük.

Természetesen díj kifizetésére nem minden esetben kerül sor (különben sorban állnának a GVH-nál az informátori díj-igények). Díj csak a legsúlyosabb versenyjogi jogsértésekkel, a kőkemény kartellekkel kapcsolatos nélkülözhetetlen információk átadása esetén jár akkor, ha a kőkemény kartellel kapcsolatos nélkülözhetetlennek minősülő írásos bizonyíték (a) és/vagy bizonyos feltételek mellett, a bírói engedélyhez kötött, helyszíni kutatás (a köznyelvben hajnali rajtaütés) megalapozásához szükséges nélkülözhetetlennek minősülő információ kerül a hatóság birtokába (b). Ezen kategóriákat az alábbiak szerint lehet értelmezni:

a.       Nem minden, a kartellekre vonatkozó bizonyíték átadása részesül díjazásban, hanem csak a „nélkülözhetetlennek minősülő írásos bizonyíték” esetén fizet a GVH. Ez lényegében minden olyan tárgyat, iratot jelenthet, amely rögzített adatot hordoz. Az ilyen bizonyítéknak nélkülözhetetlennek kell lennie a jogsértés bizonyításához, ez pedig általában a kartellel kapcsolatos - belső információk - átadását jelenti. Nem elegendő általános, a kartellezésre utaló jelek felfedése. Fő szabály szerint a kőkemény kartell tényállási elemeihez kapcsolható bizonyítékok feltárása (például résztvevő vállalkozások, versenykorlátozó magatartás) esetén járhat díj; önmagában a jogsértés bírságolásának körében releváns szempontok megállapítását elősegítő bizonyítékok szolgáltatása nem elegendő.

Ezek alapján pl. díjra jogosít a kartellt létrehozó megállapodás feltárása, a kartell működése során keletkezett levelezés átadása vagy már megindult versenyfelügyeleti eljárásban annak bizonyítékául szolgáló irat átadása, hogy a kartellnek az addig feltételezetthez képest más résztvevője is volt, vagy a GVH által feltételezettnél már régebben létrejött, esetleg más árukörre is kiterjedt stb. Ugyanakkor, nem alapoz meg díjigényt például az olyan információ, ami a verseny veszélyeztetettsége, a jogsértés piaci hatása, a jogsértő vállalkozásnak a jogsértéshez való viszonyulása tekintetében releváns.

Az, hogy a potenciális informátor birtokában lévő irat feltételezhetően alkalmas-e a díjigény megalapozására, természetesen egyedi mérlegelést igénylő kérdés. Bár a nélkülözhetetlenséget értelemszerűen csak az eljárás egészének, bizonyítási anyaga összességének és a jogi minősítést megadó érdemi határozatnak a fényében lehet megállapítani, a potenciális informátor bővebb eligazítása érdekében a versenytörvény lehetővé teszi, hogy a személyazonosság felfedése nélkül érdeklődni lehessen a GVH-nál arról, hogy egy adott irat vagy információ feltehetően ilyen nélkülözhetetlen bizonyítéknak minősülhet-e.

b.       Nélkülözhetetlennek minősül az olyan - akár szóbeli - információ is, amely alapján a bíróság olyan vizsgálati cselekményt (helyszíni kutatás, más néven hajnali rajtaütés) engedélyez, melynek során a GVH a kartellel kapcsolatos, az előbbiek szerint nélkülözhetetlennek minősülő írásos bizonyítékhoz jut.

A nélkülözhetetlenség kapcsán ki kell emelni azt is, hogy a versenyfelügyeleti eljárás során ugyanaz a bizonyíték akár több forrásból is előkerülhet, illetve ugyanazon releváns körülményt akár más bizonyíték is alátámaszthatja, így az informátor érdekeinek védelme érdekében a versenytörvény sorrendiségi szabályt is bevezet: az informátor által szolgáltatott bizonyíték akkor is nélkülözhetetlennek minősül, ha ugyan helyettesíthető más bizonyítékkal, de ahhoz utóbb jutott a GVH. (Fontos még továbbá, hogy a díj megállapításáról és kifizetéséről a versenyfelügyeleti eljárás végén dönt a GVH Versenytanácsa.)

A versenytörvény ugyanakkor nem zárja ki, hogy a kartellezésben résztvevő személy (pl. alkalmazott, volt vezető) is jogosult legyen díjra, de a vállalkozás felelős vezetője nem kaphat informátori díjat. Nem jár továbbá informátori díj azon vállalkozás vezetőjének, tagjának, felügyelő-bizottsági tagjának, alkalmazottjának, stb., amely engedékenységi kérelemmel élt.

Abban az esetben sem jár díj, ha a bizonyíték megszerzése a GVH által előírt jogszerű együttműködés megsértésével történt. Erre tekintettel az informátornak

• bizonyítania kell, hogy nem állt megfelelési program hatálya alatt a bizonyíték megszerzésekor vagy a GVH-nak való átadásakor, illetve a két dátum között. Ilyenkor ugyanis a foglalkoztatója tudomására kell hoznia a jogsértést, hogy az a jogsértés feltárásához, illetve megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket megtehesse, vagy
• bizonyítania kell, hogy ha megfelelési program hatálya alatt állt, a vállalkozás a jelzésének nem tett eleget, illetve megsértette a belső eljárási rendet, vagy
• valószínűsítenie kell, hogy ha a megfelelési program szerint járna el, súlyos hátrány érné a vállalkozás részéről.

Tehát szinte bárki, személyazonosságának felfedése nélkül(!), informálódhat a GVH-nál arról, hogy a birtokában lévő irat egyáltalán alkalmas lehet-e a díjfizetésre.

És miért éri meg? Az informátori díj összege az ügyben kiszabott bírság egy százaléka, de legfeljebb 50 millió forint, amely 2014. július 1-től a személyi jövedelemadótól is mentes. A fenti példák alapján akár lehet számolgatni, mennyire megéri törvénytisztelő nyomravezetőnek lenni!

Az ún. hajnali rajtaütés során a GVH helyszíni kutatást tarthat bármely helyszínen, és azt átvizsgálhatja, a helyiségben lévő iratokat, elektronikus dokumentumokat lefoglalhatja. Rajtaütést meghatározott feltételek mellett magáncélú, illetve magánhasználatú helyiségben is lehet tartani.

Amennyiben anonim módon kíván tájékoztatást kérni az informátori díjjal kapcsolatban, segítségére lehet a Kartell Chat.

A közérdekű igény és a magánjogi igény érvényesítése

A versenytörvénybe, az európai uniós versenyjogba, illetve a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvénybe ütköző, ekként jogellenes magatartások nemcsak a GVH által védeni hivatott közérdeket sérthetik, hanem egyedi érdeksérelmeket, kárt is okozhatnak a fogyasztók, a piaci szereplők vagy a jogsértéssel érintett más személyek számára. Ezért kétféle módon lehet fellépni a jogsértések elkövetői ellen is:

• közérdek sérelme esetén a GVH versenyfelügyeleti eljárást indít: ennek célja a jogsértés megszüntetése, indokolt esetben pedig a jogsértés szankcionálása;
• egyéni jogsérelem esetén az azt elszenvedő jogi és természetes személyek pedig közvetlenül polgári pert indíthatnak.

Közérdekű igényérvényesítés

A közérdekű versenyhatósági eljárások célja a jogsértés megszüntetése, illetve indokolt esetben szankcionálása.

A fogyasztók polgári jogi igényeinek érvényesítése iránt a GVH is indíthat közérdekből pert, ha a jogsértő magatartás a fogyasztók széles, de meghatározható körét érinti. Ilyen perindításra a GVH azonban csak akkor jogosult, ha az adott jogsértés magatartás miatt a versenyfelügyeleti eljárást már megindította. A közérdekű igényérvényesítés ugyanakkor nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy a jogsértővel szemben a polgári jog szabályai szerint igényét önállóan érvényesítse.

Közérdekű igényérvényesítés esetén, ha a fogyasztók követelésének tartalma egyértelműen megállapítható, a GVH kérheti, hogy a bíróság ítéletében kötelezze a vállalkozást a követelés teljesítésére. Ellenkező esetben a GVH kérheti, hogy a bíróság állapítsa meg a jogsértés magatartás jogellenességének tényét a keresetben meghatározott valamennyi fogyasztóra kiterjedő hatállyal, amely megkönnyíti a fogyasztók esetleges egyedi igényérvényesítését

Magánjogi jogérvényesítés

Az egyéni jogsérelmek orvoslására polgári peres eljárás indítható, vagy bármilyen alternatív vitarendezési eljárás igénybe vehető.

A polgári perben a sérelmet szenvedőnek magának kell bizonyítania a jogsértés tényét, valamint – kártérítés igénylése esetén – a jogsértés következtében elszenvedett kárát is. Amennyiben a kartellek árfelhajtó hatása következtében elszenvedett kár megtérítését kéri, a bizonyítást, érvényesítést segíti a versenytörvény azon rendelkezése, miszerint – az ellenkező bizonyításáig – úgy kell tekinteni, hogy a jogsértés az árat tíz százalékos mértékben befolyásolta.

A per során a felek egyezséggel is rendezhetik a jogvitájukat, míg a hatósági eljárásban a sérelmet szenvedőnek nincs érdemi ráhatása a hatósági eljárás befejezésének módjára. A sérelmet szenvedett fél a versenyfelügyeleti eljárás jogerős lezárulását követően jogsértést megállapító versenyhatósági vagy – az azt elbíráló jogerős – bírósági határozat birtokában is fordulhat a bírósághoz kártérítés érdekében. Ilyen esetben, ha a GVH vagy az Európai Bizottság hozta a döntést, az abban megjelölt magatartás jogellenességét nem kell bizonyítani, azt a jogsértést megállapító határozat igazolja. Némileg eltérő ettől az az eset, amikor a jogsértést megállapító döntést más tagállami versenyhatóság hozta, ilyenkor a bíróság az ellenkező bizonyításáig a döntés versenyjogi jogsértést megállapító részében foglaltakat tényként fogadja el.

Ugyanakkor az a vállalkozás, amely a kartellről való tudomását és az abban játszott szerepét a versenyhatóságnak önként feltáró, és a versenyhatóság eljárásában együttműködő magatartásáért az Európai Unió vagy valamely tagállam joga alapján mentesült a bírság kiszabása alól, kizárólag a saját közvetlen és közvetett vevőinek vagy beszállítóinak okozott kár megtérítéséért felel az ugyanazon jogsértésért felelős másik károkozóval egyetemlegesen, a többi károsulttal szemben pedig csak akkor, ha az előbb említett másik károkozótól a kártérítés nem vagy nem teljes mértékben hajtható be.